1. bonc a lélegzés első szakaszának és a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő porcos szerve. | állatnak ilyen rendeltetésű szerve. a kutya orra. | ▸ puha az orrod ▸ az orra előtt ▸ az orra elől ▸ az orrából az orrán át keresztül beszél ▸ csak az orráig lát nem lát messzebb az orránál, az orra hegyénél ▸ látni az orrán az orráról, hogy ▸ orrára koppint üt valakinek ▸ bántja valami az orrát ▸ az orrát az orra hegyét sem látja az ember ▸ nem harapják le az orrát ▸ hosszú, lógó megnyúlt orral ▸ olyan, mintha folyna az orra vére

2. biz <kif-ekben:> szaglás, szimat. ▸ jó orra van ▸ az orra után megy

3. nép | madár csőre. | rovar ormánya.

4. (hosszúkás) tárgy, szerkezet kihegyesedő, előrenyúló része. a cipő, a hajó, a repülőgép orra. ▸ orrod tőle fokhagymás ▸ valakinek az orra alá dörgöl dörzsöl valamit ▸ orránál fogva vezet valakit ▸ nem köt az orrára valakinek valamit ▸ beledugja -üti az orrát valamibe ▸ felhúzza az orrát valamiért ▸ fenn magasan hordja az orrát ▸ orrot kap

[ fgr ]

1. benti helyről, belülről ki, el. városból, zsebből. | (helynévvel) bécsből. | vmely írásműből. versből. | az emberi viszonyok v. tevékenység vmely területéről el. a mezőgazdaságból. | vmely esemény színhelyéről. bálból.

2. vmely testrész felületéről. nyakából [eltűnt a nyakék].

3. vmely időszakból. [kilép] a gyermekkorból.

4. valamitől indíttatva. barátságból [teszi].

5. valamit hasznosítva. munkából [él].

6. valakinek, valaminek valamihez előzményül szolgáló eredeti v. előző mivoltából, állapotából. a barackból [lekvárt főz]. | ▸ valamiből van valami fából [van]. | valamiből mint forrásból. hallomásból [tudja].

7. <vonzatként.> [kiábrándul] a barátjából.

1. át. a csövön, a réten keresztül; vácon keresztül utazik; a falon keresztül is hallom. | vmely időszakon át. éveken keresztül ; öt órán keresztül faggatták.

2. valamit a hosszirányban keresztezve. híd vezet a folyón keresztül.

3. valaki, valami által, segítségével, útján, révén. társán keresztül tudta meg (helyesen: társától); rádión keresztül értesült (helyesen: a rádióból); a sajtón keresztül közli (helyesen: a sajtó útján).

1. valaminek egyik szélétől a másikig, ill. az elejétől a végéig. keresztülfolyik, keresztülfut, keresztülvezet.

2. valakinek a testén, valaminek az anyagán át, ill. valami alatt, fölött v. között haladva. keresztüldöf, keresztüldob, keresztülbújik. | keresztben. keresztülfekszik.

1. bonc a lélegzés első szakaszának és a szaglásnak a száj fölött kiemelkedő porcos szerve. | állatnak ilyen rendeltetésű szerve. a kutya orra. | ▸ puha az orrod ▸ az orra előtt ▸ az orra elől ▸ az orrából az orrán át keresztül beszél ▸ csak az orráig lát nem lát messzebb az orránál, az orra hegyénél ▸ látni az orrán az orráról, hogy ▸ orrára koppint üt valakinek ▸ bántja valami az orrát ▸ az orrát az orra hegyét sem látja az ember ▸ nem harapják le az orrát ▸ hosszú, lógó megnyúlt orral ▸ olyan, mintha folyna az orra vére

2. biz <kif-ekben:> szaglás, szimat. ▸ jó orra van ▸ az orra után megy

3. nép | madár csőre. | rovar ormánya.

4. (hosszúkás) tárgy, szerkezet kihegyesedő, előrenyúló része. a cipő, a hajó, a repülőgép orra. ▸ orrod tőle fokhagymás ▸ valakinek az orra alá dörgöl dörzsöl valamit ▸ orránál fogva vezet valakit ▸ nem köt az orrára valakinek valamit ▸ beledugja -üti az orrát valamibe ▸ felhúzza az orrát valamiért ▸ fenn magasan hordja az orrát ▸ orrot kap

[ fgr ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.

1. ▸ jobbra balra át!

2. táj odaát.

1. valami(be)n egyik szélétől, végétől a másikig végighaladva. a téren, a folyón át.

2. vmely nyílás felhasználásával, rajta keresztül. a kulcslyukon át.

3. (haladás közben) valamit, kül. vmely helyet mint sor(ozat) tagját érintve. cegléden át utazik.

4. úgy, hogy vmely tárgy közbe van iktatva. fátyolon át.

5. kissé biz valaminek a révén, közvetítésével. a rádión át szerette meg x. y.-t.

6. vmely idő tartama alatt. órákon át. | vmely történésen túljutva. az öt meccsen át a győzelemig.

1. egyik helyről a másikra. átköltözik, átküld. | valamin, valamiben, ill. valami alatt, fölött v. között haladva, irányulva (vhonnan vhova). átbújik [a lyukon, a bokrok között]. | az egyik személytől, csoporttól vmely másiknak v. másikhoz. átnyújt, átpártol. | <jelentéstömörítő igékben.> átsegít.

2. vmely anyagon, testen keresztülhatolva. átszúr, átvilágít. | vmely anyagot, testet kettéosztva, szétszakítva. átmetsz, átharap.

3. valakit, valamit teljesen betöltve, részei közé hatolva. átázik, átsző. | alaposan, minden részre kiterjedően cselekedve. átkutat.

4. köröskörül. átnyalábol.

5. valamin (újra, ill. felületesen) egész terjedelmében végighaladva. átvasal, átolvas.

6. újra és másképp, ill. más eredménnyel. átalakul, átszervez.

7. a megnevezett időtartamon végig. átalussza [az éjszakát].

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]